Velence története

A hagyományok Velence keletkezését a hunoknak tulajdonítják. A monda szerint miután az V. század közepén Attila seregei bevették és elpusztították az Adriai-tenger északi partjánál fekvő Aquileiát, ennek polgárai a közeli szige­tekre menekültek.

Ami biztosan nem legenda, az hogy az V. század végén a mai Velence több szigetén már kisebb-nagyobb települések feküdtek. A szigetek közt kanyargó, a szárazföldbe is betüremlő, sekély tengeröblök lakói eleinte fából építkez­tek, később már kőépületeket is építettek.

Az ingoványos talaj azonban nem volt ideális építési terület, ezért kezdetben csak a temp­lomokat és a palotákat, majd egyre több kőépületet építettek cölöpalapozásra, és mivel szűk hely állt rendelkezésre, újabb és újabb területe­ket kellett feltöltéssel a tengertől elhódítani.

Velence a középkorban

A ma ismert Velence 118 részben természetes, részben feltöltéssel, mesterségesen kialakított szigeten épült.
Velence történetének kezdetei az V. száza­dig vezethetők vissza. 568-ban a longobárdok elpusztították a tengerparti városokat, és lakói főként ekkor költöztek a mai Velence központját alkotó szigetekre. 697-től ezen apró szigetek települé­sei egységes közigazgatású közösséggé, külön tartománnyá ala­kultak, melyet a bizánci császár által kinevezett uralkodó, a dogé kormányzott. Ekkor indult meg a Bizánctól való elszakadás folyamata is. A fennhatóság a legtekintélyesebb patrí­ciuscsaládok kezében volt; ezek közül választották az állam fejét, a dogét. A XI. század közepétől a hatalom a legtekintélyesebb famíliák tagjaiból alakult tanács, a Serenissima Signoria kezé­ben összpontosult. Ez a nemesi hatalom egészen a városál­lam megszűntéig, 1797-ig fennállott. Velence a XII. századtól a XVI. század végéig a Földközi-tenger keleti medencéjének egyik vezető hatalma volt.

Velence Olaszország

Velence olyan, mint egy meseváros, ahol minden elüt megszokott valóságtól. Már utcái sem „valódiak" - az épületek lábát a tenger hullámai mossák. Mintha évszáza­dokkal ezelőtt rögzült volna a város képe.

Régi paloták, templomok, műemlékek másutt is láthatóak, de itt minden ház egyben műemlék is. A tenger ölelése meggátolta az új vá­rosrészek kialakulását, de ugyanakkor meg is védte a régieket.

 

Velence, Szent Márk tér



 Velence olyan mint egy hatalmas színpad, ezért olyan könnyedek és csipkésen áttörtek a paloták falai. Hófehér márványok, élénk színek vibrálnak a tengeri levegő párájában.
Velence ezer esztendőig volt a Kelet kapuja, és a távoli egzotikus tájak atmoszférája ma is ott lebeg a város falai között. A masszív román stílust itt a könnyed bizánci helyettesíti, a gótika távol-keleti, iszlám elemek­kel párosul, a reneszánsz formái elegánsabbak, karcsúbbak, mint más városokban. Az ősi falakból áradó han­gulat, a színek és foltok játéka, a valószerűtlen környezet hatása alatt a szűk sikátorok és a zöldes vizű, kanyargó csatornák kevésbé díszes házai is romantikus mezt öltenek.
Mintha kulisszák között járnánk, pedig nagyon is az élet színtere volt ez a város fél évezreden keresztül, és az ma is. Évszázados gazdasági erők folytán lett a „tenger királynője" - a legutóbbi századokig Európa legnagyobb és leg­fényesebb városa, a középkor egyik nagyhatalma.
Velence hajdanán hatalmas gyar­matbirodalom központja volt, melynek négymillió lakosa egykor Franciaországgal, Angliával azonos erőt képviselt. Ma Veneto-tartomány központja 270 000 lakosa van. A tengerre épült napjainkban is állandóan süllyed. Megmentésére az egész művelt világ hajlandó áldozatot hozni, állandóan javítják, hogy turis­ták milliói látogathassák.

Velence UNESCO védelem alatt áll, a világörökség része. Olaszország törvényben rögzítette védelmét 1984-ben. A grandiózus Mose (Mózes) terv, amely jelenleg is építés alatt áll, mozgatható gátakkal fogja elzárni Velencét az Adria emelkedő vizétől.

Photos - http://www.online-szallas.com/Olaszorszag/Velence.html