Velence Időjárása

Sokan úgy tartják a nyáron a legrosszabb meglátogatni Velencét, mivel ilyenkor nagyon meleg van és párás a levegő. Lehet hogy igazuk van, bár Velencénél sokkal rosszabb városok is vannak ilyen szempontból. Velencében legalább nincs szmog mert nincsenek autók. A tavaszi vagy őszi látogatás mellett inkább az szól, hogy ilyenkor nem annyira zsúfolt Velence, és persze azért városnézésre is alkalmasabb az időjárás.

Összefoglalva, Velence nyáron általában forró és párás. Áprilisban és májusban kifejezetten kellemes az időjárás, körülbelül 7 órát süt a nap naponta, a csapadékos napok száma 8-9 ebben az időszakban.  Szeptemberben és októberben is jó az idő, a páratartalom már nem olyan magas, mint a nyári hónapokban, és az esős napok száma sem magas.

Sok turista keresi fel Velencét februárban, mert ilyenkor van a híres Velencei Karnevál, az idő néha kifejezetten kellemetlen, hideg és ködös. Hőmérséklet éjszaka  fagypont alá eshet, a napsütéses órák száma csak négy naponta.

Acqua Alta (nagy víz), a Velencei élet velejárója. Ilyenkor a laguna vize megemelkedik, a tereket és utcákat víz borítja el. Évente többször is előfordulhat, rendszertelen időközönként, leggyakrabban hideg időjárás esetén. Gyakran csak néhány óráig tart, de néha napokig elhúzódhat. Ha emelkedik a vízszint a lakosokat sziréna figyelmezteti.

Acqua Alta Velencében 

Velence pillanatnyi időjárása itt látható:

Velence története

A hagyományok Velence keletkezését a hunoknak tulajdonítják. A monda szerint miután az V. század közepén Attila seregei bevették és elpusztították az Adriai-tenger északi partjánál fekvő Aquileiát, ennek polgárai a közeli szige­tekre menekültek.

Ami biztosan nem legenda, az hogy az V. század végén a mai Velence több szigetén már kisebb-nagyobb települések feküdtek. A szigetek közt kanyargó, a szárazföldbe is betüremlő, sekély tengeröblök lakói eleinte fából építkez­tek, később már kőépületeket is építettek.

Az ingoványos talaj azonban nem volt ideális építési terület, ezért kezdetben csak a temp­lomokat és a palotákat, majd egyre több kőépületet építettek cölöpalapozásra, és mivel szűk hely állt rendelkezésre, újabb és újabb területe­ket kellett feltöltéssel a tengertől elhódítani.

Velence a középkorban

A ma ismert Velence 118 részben természetes, részben feltöltéssel, mesterségesen kialakított szigeten épült.
Velence történetének kezdetei az V. száza­dig vezethetők vissza. 568-ban a longobárdok elpusztították a tengerparti városokat, és lakói főként ekkor költöztek a mai Velence központját alkotó szigetekre. 697-től ezen apró szigetek települé­sei egységes közigazgatású közösséggé, külön tartománnyá ala­kultak, melyet a bizánci császár által kinevezett uralkodó, a dogé kormányzott. Ekkor indult meg a Bizánctól való elszakadás folyamata is. A fennhatóság a legtekintélyesebb patrí­ciuscsaládok kezében volt; ezek közül választották az állam fejét, a dogét. A XI. század közepétől a hatalom a legtekintélyesebb famíliák tagjaiból alakult tanács, a Serenissima Signoria kezé­ben összpontosult. Ez a nemesi hatalom egészen a városál­lam megszűntéig, 1797-ig fennállott. Velence a XII. századtól a XVI. század végéig a Földközi-tenger keleti medencéjének egyik vezető hatalma volt.

Velence Olaszország

Velence olyan, mint egy meseváros, ahol minden elüt megszokott valóságtól. Már utcái sem „valódiak" - az épületek lábát a tenger hullámai mossák. Mintha évszáza­dokkal ezelőtt rögzült volna a város képe.

Régi paloták, templomok, műemlékek másutt is láthatóak, de itt minden ház egyben műemlék is. A tenger ölelése meggátolta az új vá­rosrészek kialakulását, de ugyanakkor meg is védte a régieket.

 

Velence, Szent Márk tér



 Velence olyan mint egy hatalmas színpad, ezért olyan könnyedek és csipkésen áttörtek a paloták falai. Hófehér márványok, élénk színek vibrálnak a tengeri levegő párájában.
Velence ezer esztendőig volt a Kelet kapuja, és a távoli egzotikus tájak atmoszférája ma is ott lebeg a város falai között. A masszív román stílust itt a könnyed bizánci helyettesíti, a gótika távol-keleti, iszlám elemek­kel párosul, a reneszánsz formái elegánsabbak, karcsúbbak, mint más városokban. Az ősi falakból áradó han­gulat, a színek és foltok játéka, a valószerűtlen környezet hatása alatt a szűk sikátorok és a zöldes vizű, kanyargó csatornák kevésbé díszes házai is romantikus mezt öltenek.
Mintha kulisszák között járnánk, pedig nagyon is az élet színtere volt ez a város fél évezreden keresztül, és az ma is. Évszázados gazdasági erők folytán lett a „tenger királynője" - a legutóbbi századokig Európa legnagyobb és leg­fényesebb városa, a középkor egyik nagyhatalma.
Velence hajdanán hatalmas gyar­matbirodalom központja volt, melynek négymillió lakosa egykor Franciaországgal, Angliával azonos erőt képviselt. Ma Veneto-tartomány központja 270 000 lakosa van. A tengerre épült napjainkban is állandóan süllyed. Megmentésére az egész művelt világ hajlandó áldozatot hozni, állandóan javítják, hogy turis­ták milliói látogathassák.

Velence UNESCO védelem alatt áll, a világörökség része. Olaszország törvényben rögzítette védelmét 1984-ben. A grandiózus Mose (Mózes) terv, amely jelenleg is építés alatt áll, mozgatható gátakkal fogja elzárni Velencét az Adria emelkedő vizétől.

Photos - http://www.online-szallas.com/Olaszorszag/Velence.html